Oltani nehezebb......

A nap szokott ilyen aranyhidat verni a Dunán, de most délután volt, a hidat sem a nap verte, hanem a távoli tűzfény küldte vörös üzenetét a hullámokon keresztül. Szigetbecsén égett valami. Hamarosan komp lökődött el a Dömsödi Duna partról, míg az öreg vízi jármű szokatlan terhe a nehéz tűzoltókocsi alatt nyögött, ügyes kezek a tömlőket szerelték. S mikor órák múlva a Szigetbecsei Állami Gazdaság szérűjén kormosan-piszkosan felsorakoztak a Dömsödi Tűzoltók, s fogadták a gazdaság vezetőinek köszönetét, az összecsődült tömegből valaki felkiáltott:

Hiszen ezek lányok!

Most itt ülök a Dömsödi tanácsházán, a bátor leányok gyűrűjében, akik hivatalosan ezt a nevet viselik: női tűzoltócsapat. Civilben: gimnazisták, technikumi diákok, szövőnők. Szabadidejükben tömlőket tekernek, tűzrendészeti ellenőrzést végeznek a faluban, vagy az elméleti oktatást hallgatják, versenyekre készülnek. Ha önkéntesen vállalt nehéz társadalmi munkájukról esik szó, a riasztást leső örökös éberségről, a tűz rémével való viaskodásról, férfias fölénnyel legyintenek. És mégis mennyire nők! A sikertelenséget nem tudják elviselni........

A tűzoltóversenyeken nyertek már járási, megyei versenyt, sőt Tolnán az országrészek közötti viadalon másodikok lettek, de az országos verseny küszöbéig eddig még nem jutottak el. Ez a nagy-nagy fájdalmuk. No, majd talán az idén......

Nehéz lehet a tűzoltó mesterség- mondom.

Hát tűzet gyújtani könnyebb, mint oltani-kacagnak kórusban. Szépek és fiatalok el is hiszem nekik.

Kovács Béla

Forrás: Mozaik (1960-70 közötti időből) 

Tűzoltó bemutató az ovisoknak!

"Tűzoltó leszek, s katona..." 

Még a nevelési-oktatási év utolsó napján is színvonalas bemutatóban volt részük az Új óvoda nagy- és középső csoportosainak. Meghívást kaptunk a helyi polgárőrségtől és önkéntes tűzoltóságtól, hogy bemutatót tartanának a gyerekeknek a munkájukról. El is fogadtuk a meghívást, hiszen ilyen közelről nem min­den nap találkoznak a gyerekek a tűzoltók­kal, az autóval és felszereléseikkel, s ma­gával a tűzzel.

A gyerekek nagyon izgatottak lettek a hír hallatán, hiszen a tűz egy izgalmas do­log számukra, sok gyerek szeret játszani a tűzzel, mert még nem tudják, hogy az mi­lyen veszélyes és pusztító tud lenni.

Mikor leértünk a sportpálya melletti fü­ves területre, már várt bennünket Gábor Tomi, aki élvezetes előadást tartott a gyer­mekek életkori sajátosságainak megfelelő­en.

Először arról beszélgetett a gyerekekkel, hogy mik azok a tárgyak, dolgok, amik könnyedén okozhatnak tüzet. Meglepő volt, hogy mennyire tisztában vannak már az 5-6 évesek ezekkel a dolgokkal. Tomi elmesélte nekik, hogyan kell viselkedni, ha tüzet észlel­nek, és mit kell ilyenkor tenniük. Hangsúlyt fektetett arra is, hogy mennyire fontos, hogy minél hamarabb értesítve legyenek a tűzoltók, mert minél hamarabb van tudomásuk a tűzről, annál hamarabb tudnak indulni. A beszélgetés közben közre adta tűzoltó igazolványát, hogy megnézhessék azt. Igazán akkor hozta lázba a társaságot, amikor azt mondta, hogy most igazi tüzet fogunk csinálni, s telefonon értesítjük a tűzoltókat, így is történt.

Innentől kezdve síri csend lett, s mindenki azt figyelte, hogy mikor halljuk meg először a tűzoltó autó "vijjogását". Perceken belül meg is érkezett. A tűzoltók (Tárkányi Béla, Klszák Tomi és Pongrácz Józsi) sisakban, maszkban és tűzálló kesztyűben, ruhában voltak felöltözve. Pillanatok alatt összeszerelték a fecskendőket és eloltották a tüzet. Egy-két gyermek megijedt a gomolygó füsttől és a tűztől, de megnyugvással mondták kis idő múlva, "sikerült eloltaniuk". Még sokáig lehetett érezni a tűz szúrós szagát, amit a gyerekek szóvá is tettek. Mikor a tűz eloltása után levették a sisakot, maszkot és ruhát a tűzoltók, az egyik kislány hangosan felkiáltott: "az az én apu­kám!". Valóban! Az egyik tűzoltó Pongrácz József volt, akinek a kislánya a nagycso­portba jár: Bettike!

Ezután közelebb mehettünk a tűzoltó au­tóhoz, s megmutatták annak minden tartozé­kát, fontos elemét Majd egyenként feltették őket az autóra, szétnézhettek a belsejében. A gyerekek örömére felpróbálhatták a sisakot, a kabátokat. A kabátok akkorák voltak, hogy egyszerre két gyermek is belefért.

Élménnyel teli délelőttöt nyújtott szá­munkra ez a bemutató. Ezúton is köszönjük a szervezésben és lebonyolításban résztvevők­nek.

A középső- és nagycsoportos gyermekek, va­lamint az óvó nénik és dajka nénik nevében.

Kovács Zoltánné óvodapedagógus

2009 év